Te kinek akarsz megfelelni?

A mai bejegyzést egy idézettel kezdeném, Paulo Coelho-tól: "Ha mindenki szeret, valamit elrontottál. Képtelenség megfelelni az egész világnak."

Ez valóban így van. Mégis nagyon sokan megpróbálják ezt, és teszik mindezt azért, mert elfogadásra, szeretetre vágynak. Félnek a kudarctól, a visszautasítástól. Úgy gondolják, hogy ha a úgy viselkednek, ahogyan azt tőlük elvárják, akkor szeretni fogják őket. Ennek az oka: az ÖNBIZALOM hiánya.

A céltudatos, önmagát ismerő ember, nem akar senki másnak megfelelni, csak és kizárólag önmagának. Az önbizalom hiányában szenvedő emberek kishitűek, negatív beállítottságúak, könnyű befolyásolni őket, nincsenek céljaik, másoktól várják azt, hogy boldogok legyenek, nem találják a helyüket a világban. Mindig csak a rossz dolgokra koncentrálnak, csak a rossz dolgokat látják meg a világban, más emberekben. Negatív kritikákat a lelkükre veszik, sokszor napokig képesek szenvedni miatta. A nemek közül a nők azok, akiket a megfelelési kényszer jobban sújt. Valószínű azért mert úgy érzik, hogy több szerepnek is meg kell felelniük. Pedig ha valaki önmagát adja, akkor is lehet jó anya, jó feleség és kiváló munkaerő. A megfelelési kényszer rengeteg energiát visz el az életükből és rengeteg frusztrációt, szorongást okoz. A "jól csinálom?", "ugye nem bántottam meg", "vajon mit gondolhat rólam" stb. gondolatok folyamatosan kavarognak a fejükben, ahelyett, hogy maguknak akarnának megfelelni. Miközben másoknak akarnak "látszani" nem érzik jól magukat... Hogyan is érezhetnék jól, hiszen valódi énjüket tagadják meg. 

A kisfiam által, aki most lesz hat hónapos, sok mindent tanulok. Állandóan figyelem, lesem, s nem csak azért, mert vigyázok rá, hanem azt nézem, hogy egy fejlődő személyiség akibe még nem ültettek el semmilyen negatív gondolatot, hogyan viselkedik, reagál. 

Egy pici babának még nincsen önbizalomhiánya. Miért is lenne? Megszületett és tökéletes úgy, ahogy van. A legtöbb kifejezés amit ilyenkor hall pozitív (pl. ügyes vagy, szép vagy, de drága vagy, menni fog stb.). Ahogy nő a picur úgy változnak a mondatok is (ne csináld ezt, ne csináld azt mert: még ügyetlen vagy, kicsi vagy, majd ha nagy leszel stb.) Legtöbbet persze a szüleinktől hallottunk (és ők az övékétől és így tovább), majd pedig a tágabb környezetünktől (bölcsike, óvoda, iskola). Az énképünk ezáltal épült és mivel a szüleinkben bízunk meg a legjobban ezért a tőlük hallott mondatok sokkal jobban hatással vannak ránk. 

De ne bántsuk ezért a szüleinket. Akkor azt tették, amit tudtak, ami tőlük tellett. Most dönthetünk, most változtathatunk, önmagunkká válhatunk. Nem könnyű, de az Önismeret tanulható, az Önbizalom fejleszthető.

Hogyan? Legközelebb erről is írok majd.